Az első nap.

Este ezzel az szarral álmodtam, azt hiszem. Reggel kinyitottam a szemem, és gondolkoztam most mi legyen. Napi rendszert megtörni. Ebben a pillanatban most bekéne tolnom a gépet, és leüllni. Huzamosabb ideig fel se állni:P Hát, itthon tényleg nem tudok mit csinálni, ezért a gépet csak azért is bekapcsoltam. Elkezdtem netezni, megcsináltam a blogot, hogy leírhassam az érzéseket, hisz ténylegesen azok a legfontosabbak. Vajon mit érezhet ilyenkor az ember:D Hát most mivel megírtam másfél cikket, kicsit kiírtam magamból a dolgokat... elszállt az érzés, mert éppen lefoglalom magam valamivel... úgyhogy to be continued... ^^

 Hogy mi is ez?

Felmerülhet a kérdés, hogy miről is beszélek, vagy miről szól ez a blog. Nos, már több éve a World of Warcraft függésében élek. Napjaim nagyobb részét az tölti ki, hogy az időmet ott töltöm  el :) Több száz órát, napot éltem le úgy hogy felkeltem, leültem, és már csak azt vettem észre hogy sötétedik, este van. Elég borzongató dolog tud lenni. Többször is próbáltam leállni róla, de sose sikerült, nem értettem miért.

 Kezdetnek megpróbáltam rájönni, hogy miért játszom. Nos, a családi háttér nem a legjobb, és menekülésként használom, ergo kizárja a világot, csak az a baj, hogy túlságosan is. Mellesleg, a pénzügyi háttér sosem volt a legjobb, és végre egy hely, ahol ha kemény munkával is, elérhetem azt a szintet amit mondjuk egy gazdag családban született ember. Bár tudom, ez most elég száraznak és hülyeségnek tűnik, de minden az érzéseken alapul, akinek ugyanúgy enyhén mondva, zavaros a családja, vagy esetleg sose volt lehetősége mondjuk továbbképezni magát a pénzügyi dolgok miatt, az érti...aki nem élt meg ilyeneket, az megértheti..ha akarja. 

Szóval, tegnap este megint kiakadtam, hogy nem igaz hogy Én ezt komolyan gondolom.Nem játszhatok ezzel a szarral, nem akarok még egy nyarat elpocsékolni, olyan érzésem van mintha az 5-6 évet (amióta játszom) egyszerűen kihagytam volna az életemből. Való igaz, ki is. 

Beszéltem emberekkel is sokat, nem vagyok egyedül az érzésemmel, de egyszerűen, ördögi ez az egész. Új világot teremt, ahol nyugalom van, ahol mindent te döntesz el, és ki ne örülne egy ilyen világnak, biztos pontnak az életében... hisz mindenki  végig azt keresi. Nost hát tegnap, már gondolattól is rosszul voltam, hogy vajon hogy leszek majd meg e nélkül. Beszéltem egy barátommal. Jókat szoktunk beszélgetni vele. Mondta hogy ő már 4 éve próblja lerakni. Komikusan megjegyeztem, hogy ez az egész olyan mint a cigifüggés. -Mondta, hogy nem. Az más.  Ő már csak tudja, cigi függő is volt. Bár...azt sikerült letenni-e elsőre....ezzel már 4 éve szarakodik. 

Végülis elbeszéltük az estét, és együtt végülis letöröltük az egészet, és állj parancsoltunk a dolgoknak. Bár az egész érzés a tegnapé volt, de ahogy akkor megfogalmaztam, mintha egy kis parazita dolgozna az agyamban, minden eszembe jutott hogy elkerüljem a kiszállást. A legjobb percek, a legélvezetesebb pillanatok...komolyan mondom minden. Elég undorító. Mellesleg nagy trükkje a dolognak, hogy más emberekért is felelsz ott... ezért még nehezebb letenni, mert..."mit kezdene ő nélkülem, nem akarok vele kicseszni." Ezen az érzésen most egy határozott levéllel tértem ki a volt társaim felé. 

....Aztán késő volt már.. talán fél 2, fél 3 is. Hát lefeküdtünk.Este még hálát adtam Istennek, hogy megint segített lépni.